Magunk maradtunk....

2018.10.19

Nincsenek szavak.... Székelyek! Ismét egyedül maradtunk! Nehéz ezt kimondani is, de érezni ezt a csalódást még rosszabb. 

A tegnapi napon ismételten megtagadtak minket, székelyeket! Akiket mindig testvéreinknek tekintettünk, most kimondták, nem létezünk! Fogadjuk el, és olvadjunk be a magyarok közé. 

Nagylelkűen felajánlották, hogy az helyett, hogy őshonos nép legyünk a kárpát medencében, lehetünk nyugodtan magyar kisebbség Románia közepén. Emlékszem, azon a bizonyos december 5.-én is hasonló gombócot éreztem a torkomban mint most. Azt valahogy lenyeltem. Egy kommunista utódpárti vezetéstől nem is vártam mást. Erre viszont most egyenlőre nem tudok elfogadható magyarázatot találni.....egy elvileg nemzeti vezetéstől is ugyanazt kaptuk....

Előszeretettel beszélnek Székelyekről, Székelyföldről, kitűzik a zászlainkat, támogatásokat küldenek különböző szervezeteknek (?) de amint azt kérjük, hogy ismerjék el jogilag létünket, azt polkorrekt módon megtagadják. Sebaj. Legalább ,most már nyilvánvalóvá válik, hogy kire is számíthatunk. 
Azt állítják, hogy a cigányok, a bolgárok, a németek, a szlovákok, a horvátok.... sőt, még a románok is Őshonos népcsoport Magyarországon, de a Székely, aki évszázadokon át őrizte a határokat, aki minden elsőszülött fiút, később minden fiúgyermeket a haza szolgálatába állított, aki számtalanszor vérét és fiait áldozta a magyar hazáért, na ők nem Őshonos nép.

Szervezetünk jelen kezdeményezése nem volt véletlen. Szükség lett volna egy jogi elismervényre, egy határozatra, egy fecnire, ami a XXI. században tanúsítja azt, hogy léteznek Székelyek! Jelen pillanatban ezt az őrlángot az a magát félrevezetni nem hagyó, 1665 fő jelenti, aki a 2011-es romániai népszámláláson magát a magyar népcsoporton belül Székelynek vallotta! Nincs veszve minden. Mondhatni semmi sincs veszve! Hasznosnak hasznos lett volna testvéreink támogatása, de ennek hiánya semmiképpen nem lehet hátrány! A továbbiakban sokkal inkább motiváció kell legyen számunkra, hogy csakis magunknak tudjuk kikaparni a gesztenyét! Mi, magunknak! Talán ha ezt egyre többen felfogjuk, és magunknak kezdünk kaparni, akkor kerül ki gyorsabban az a bizonyos "gesztenye"!

Végezetül jöjjön egy vers, szívből......egy ismételten csalódott szívből... 

Székely vagyok

Hosszú idő után újból pennát ragadok
megírni,hogy testvér,de nem magyar vagyok!
Székely ősi vér kiált ezt megtenni,
Népemet nem hagyhatom,nem,végleg elveszni!

Kiáltson rám bármit a torzszülött hatalom,
nem fog rajtam már semmi ártalom,
sem átok,testvéri,mostoha gyűlölet,
nem hagyhatom veszni én,Székely Népemet!

Égbekiáltóan fájó,tőletek azt hallanunk,
hogy számotokra már nem létezünk...
tudomásul venni,hogy már testvéreink is ellenségeink!
Ohh,mily átkozottul cudar ezt hallani nekünk!

Pedig vívtak csatát,ömlött vérük Székely eleinknek
számtalanszor védve magyar hazát!!!
Hát miért e sok kínzó ostorcsapás?!
...hát így köszönitek meg a sok székely hősi halált?

De eljön egyszer tudom, a mi Napunk,
hét ágon süt,sziporka, szabadságízű fénnyel,
s ott fürdünk majd benne mind,
oly szabadon, mint ahogy kerecseny a bércen fészkel!

Szabadon,méltóságteljesen mint királyi nép újból,
levetjük békjóink és kiszabadulunk a gyötrő múltból!
Hinnem,hinnünk kell,hogy így leszen,
Isten áldd meg,újjászülető Székely Nemzetem!

KékFarkas 
Csíkszereda 2018 október 18